damaszkuszi vértanúk, B: 1860. VII. 9–12: vértanúságot szenvedett keresztények. – A túlnyomóan muszlim Damaszkuszban a ker-eket, különösen a szerz-eket (ferenceseket, jezsuitákat, lazaristákat, vincés nővéreket) nagyra becsülték az isk-kban és betegápolásban tanúsított önzetlen tevékenységük miatt. Miután azonban 1856: a párizsi szerződéssel a fr-k arra kényszerítették a várost, hogy a ker-ek különleges megadóztatását szüntessék meg, a tör. helytartó, Ahmed pasának és Abdallah mufti csak az alkalomra vártak, hogy a környékről is kiirtsák a ker. hitet. Kapóra jött a drúzok titokzatos és fanatikus szektájának a dühe, mellyel Libanonban s Szíriában támadtak a ker-ekre. – A ker. negyed elleni első támadási kísérletet a ker-eket tisztelő Abd el-Kader (1807–83) emír VI. 30: meghiúsította. Ez azonban csak olaj volta tűzre: a ker-ek üldözői azzal az ígérettel izgatták fel a csőcseléket, hogy övék lesz a gazdag ker-ek vagyona. 1860. VII. 10: a katonákkal megerősített tömeg benyomult a ker. negyedbe. 2400 házat kifosztottak és hamuvá égettek, 6000 védtelen és fegyvertelen ker-t megöltek, köztük a különféle ker. rítusok 30 papját és 3 pp-ét. Mndössze az a néhány ezer ker. menekül meg, akiket Abd el-Kader oltalmába vett. – A ferencesek (6 pap és 2 fráter és 3 laikus vendég) nem keresték Abd el-Kader oltalmát, biztonságban érezték magukat szegény kolostoruk falai között. 1233 óta éltek a városban, minden rászoruló segítséget kapott tőlük. Úgy tűnt, hogy kolostoruk falai ellenállnak a rohamnak. A ktor egykori szolgája azonban elárulta a rejtett bejáratot. Amikor ez kiderült, a gvárdián azonnal a tp-ba sietett. Akkor fejezte be rendtársai és a laikusok megáldoztatását, amikor a tömeg rájuk tört, s megölte őket. A vérontást egy fr. hadtest bevonulása állította meg. – 1885: kezdődött a b-gá avatási per, 1926. X. 10: b-gá avatták a ~at. Ü: júl. 10. **